Teksto

Villon - Az elveszett ifjúság siratása

   Fm  Bb7  Fm  Bb7 2x

   XXII
   Fm         Bb7 
      Siratom ifjúságomat,
   Melyben oly sokat hergelõdtem,
   S mely, hogy a vénség rámszakad, 
   Elrejtõzött a tûnt idõben. 
   Ellovagolt? Gyalog szökött? Nem! 
   Jaj, hogyan hát? Ki tudja! - Hopp, 
   Csak úgy elrepûlt észrevétlen
   S kincseibõl mit sem hagyott.

   XXIII
   Õ elrepült, s itt vagyok én,
   Gyér tudománnyal, ostobán,
   Mint áfonya, oly feketén,
   S búsan: se pénzem, se tanyám; 
   Sietve megtagad, meg ám,
   Legutolsó rokonom is:
   Akinek a zsebe sovány,
   Ahhoz a vér szava komisz.

   XXIV
   Pedig nem herdáltam soha
   Pénzem tivornyákra, se nõkre;
   Aki gyaláz, nincs igaza:
   Barátok sem szidhatnak érte,
   Hisz nem éltem az õ zsebükre,
   Ez így van, ezt állíthatom;
   Tiszta arcnak tiszta a tükre,
   Hallgasson hát a rágalom.